15. A szent kifejezést elég ritkán használjátok ebben a szituációban, nem gondoljátok?

Tom: Az igaz, hogy ritkán mondja az ember a másiknak, hogy szent vagy. De pont ezért gondoljuk úgy, hogy ez ide passzol.

Bill: Mindenesetre tök sokan nem is gondolják mikor a szám címét meglátják, hogy az ilyen komoly érzelmekről szól. Pont azért, hogy ugye nem nagyon használják a hétköznapi beszédben. De ha jobban belegondolsz, akkor rájössz, hogy nagyon találó ez a szó. Leírni ezt az érzést.

16. A Wo sind eure Hände című szám igazán közönségkedvenc.

      Ez is volt a célotok ezzel a nótával?

Tom: Igen, a Wo sind eure Hände dalról már az előbbiekben beszéltünk. Ami ugye egy tipikus köszönőnóta a rajongóinknak. Az utolsó koncertünkre, illetve a még az eztán következő koncertekre akartunk egy dalt írni. Amiben megköszönjük a rajongóknak a szeretetüket, és kifejezzük azt a dolgot, amiért tulajdonképpen ez az egész működik, és amiről ez az egész szól. Nem az a story, hogy csak futkorászunk össze-vissza emberekkel találkozunk tesszük a dolgunkat és haladunk előre, mert ennek vajmi kevés köze van a zenéhez. Azon van a hangsúly, hogy mi mit szeretnénk konkrétan. A lényeg, hogy sok élő koncertet adjunk, ahol a rajongókkal együtt lehetünk egy teremben, és nyomjuk tökig a gázt. Ezek azok a pillanatok, amik a bandát igazán éltetik és megmozgatják. Erről szól az egész. Ezt szeretnénk.

Bill: Igen ezt szeretjük.

Tom: Igen, ez az a pont, ahova mi elakartunk jutni.

17. Tehát számotokra az a legfontosabb, hogy a színpadon legyetek és énekelhessetek a rajongótábornak?

Bill: Pontosan, más dolgok teljesen mellékesek. Minden más lényegtelen. Az a pillanat, amikor ott fent állunk egy az egyben, körülvéve azokkal az emberekkel, akik a zenénket szeretik, akik azért vannak ott. Ez a legtutibb érzés, amit egy banda megélhet. Ezzel a dallal azt akartuk érzékeltetni, hogy ez az, ami igazán örömet hoz nekünk. És mindegy, hogy mi történik odakint, és mit gondolnak egyes emberek, a legfontosabb azok a rajongók, akik ott vannak, fogják egymás kezét és összetartoznak.

18. Mi a helyzet a drogokkal, mert ezt a témát firtatjátok az albumon?

Bill: Úgy gondolom azzal mindenki tisztában van, még mi is, akik még ifjú korban vagyunk, hogy a drog, óriási probléma a mai fiatalság körében. Nagyon sok olyan fiatal van, aki iszonyú korán elkezd drogozni, aminek következmény, hogy függővé válik. Sajnos egyre korábban zuhannak bele ebbe az ördögi körbe. Szörnyű dolognak tartom ezt a jelenséget, de ennek ellenére nem dughatjuk homokba a fejünket. Ki kell jelentenünk, hogy ez létezik, itt van. Nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni. Mi egy megtörtént szitut mesélünk el, ami szomorú és drámai.

Tom: Igen egy lányról, aki egyszerűen lecsúszik, mert folyamatosan drogokat szed. Ezt a dalt egyfajta figyelemfelkeltésnek szántuk azzal kapcsolatosan, hogy vegyék észre az emberek, hogy a drog mindenhol jelen van az életünkben. A discokban, a suliban, egyszerűen mindenhol megtalálható. Erre a veszélyre akartuk felhívni a figyelmet. És mint ahogy említettük egyre fiatalabb korosztály nyúl a drogokhoz. Őket akartuk megszólítani ezzel a dallal. Hogy talán tanulnak belőle.

Bill: Pontosan.

19. Bill, milyen a kapcsolatod a testvéreddel?

      Tényleg olyan makacs, mint mondják?

Bill: Igen tényleg makacs! Ráadásul megvan az a jó szokása, hogy időnként bepróbálkozik nálam, és megakarja mondani, hogy mikor mit, és hogyan csináljak, hogy mi a tuti. Amivel néha durva szinten kihoz a sodromból, mert én például olyan vagyok, hogyha valaki valamit beakar magyarázni és megakar győzni, hogy azt csináljam amit ő mond, azt végképp nemtudom elviselni és teljesen bedurran az agyam. Csak a saját elképzeléseim irányítanak, és ha valaki befolyásolni próbál, akkor tényleg nagyon dühös leszek és akkor kirobbanok. Ilyenkor egyszerűen kikell adnom magamból a feszültséget, így reagálok. Ilyen vagyok és kész.

Tom: Erről beszéltünk a múltkor Georggal, hogy az egyik turnén felvesz majd egy pólót, amire az van írva, hogy hisztis barbie.

Bill: (nevet) Ez is azt érzékelteti, hogy nagyon fontos számunkra az, hogy mindenki önmagát adja, és a saját feje után menjen. Ne befolyásoljon minket senki, és semmi. A zeneiparban ez különösen fontos, tök sokszor előfordul, hogy odajön egy clubtulajdonos, és az mondja, hogy: ,,Hé srácok, én már 20 éve a zeneiparban vagyok, majd én megmondom a frankót, hogy hogyan kell ezt csinálni!” Na én ezt totál nem bírom.

20. Elmondható rólatok, hogy elsöprő módon törtetek be a zenei piacra.

      Hogyan érint titeket ez a felfokozott életstílust igénylő változást?

Tom: Hirtelen lettünk népszerűek. Mára szinte az egész világ kíváncsi ránk. Rengetegen telefonálnak, számtalan levelet kapunk. Ígyaztán egy pillanatok alatt egy csomó dolog zúdult a nyakunkba. Mindenféle új dologgal megkellett ismerkednünk. Mostmár kell egy ügyvéd, menedzser, könyvelő és ez mind olyan dolog, ami baromira idegesít minket. Rengeteg ember vesz minket körül, akik egy idő után az agyunkra mennek.

Bill: És amikor végre bemegyünk a szobánkba, és leengedjük a rolót, akkor az az a hely, ahol végre csak magunknak vagyunk, nyugi van. Mindenkinek megvan a kis privát szvérája. Ez az egyetlen hely, ahol a turné során megpihenhetünk. Amint kilépsz az ajtón azonnal emberek rohamoznak meg, mindegyik mond valamit. De ott bent a szobában mindig nyugi van. És ez a lényeg.

Tom: És ott végre egyedül lehetünk.

Bill: És ami bent történik azt megírtuk dalban is. Vagyis azt, ami Tom szobájában történik. (nevet)

Tom: Mivel, hogy a többiek szobájában soha nem történik semmi. Bár ezt nem kellett volna elmondanom. (nevet)

Gustav: Térj a lényegre! (nevet)

Tom: Ez egy igazi kis felvilágosítás lesz. A többiek állandóan azt kérdezik, hogy mi történik mindig a szobámban. Georg is mindig jön a süket dumájával, hogy mi van veled és a virágoddal, meg a virágcseréppel. Akkor azt mondtam, hogy jólvan gyertek, mesélek. (nevet)

Bill: És ezért hálásak vagyunk neki. (nevet)

Tom: Nem vagyok az a kitárulkozó, magamutogató ember. Én úgy, hogy úgy mondjam inkább visszafogott vagyok ebben a témában. Ennek ellenére elmeséltem, mert a többiek már annyira idegesítettek. És aztán, így jött az, hogy Bill most ebből ír egy dalszöveget.

21. A Reden című szám storija hozzád fűződik Tom.

      Mesélj erről!

Tom: Én egyszerűen csak elmeséltem egy történetet, mire az emberek reakciója az volt, hogy rákérdeztek, hogyan is jött létre a dalszöveg. Hiszen ez a stílus egyáltalán nem illik Billhez, blablablablabla. Elmondtam, hogy ez csak egy történet. A dalszövegírást illetően tehetségtelen vagyok, viszont kiválóan storyzgatok. És ebből Bill dalszöveget ír.

22. A Totgeliebt című dal tartalmasra és sokatmondóra sikerült.

      Meséljetek, miről szól ez a dal tulajdonképpen?

Bill: Ez pont az ellenkezője a Reden számnak. Nálam szinte az a szitu játszik, hogyha elkezdek egy kapcsolatot és teljes mértékben ráhagyatkozok valakire, ami igazán ritkán fordul elő, akkor teljesen kitárulkozok és mindent beleadok abba a kapcsolatba. Ekkor olyan vagyok, mint egy nyitott könyv. A másik mindent megtud rólam. És amikor végetér a közös történet, akkor nem tudom elképzelni, hogy ezután még lehet valami, még jöhet valaki. Ekkor valami megszakad bennem. Igen szóval valahogy nemtudom elképzelni, hogy valakinek mégegyszer így kitárulkozzak. Falat építek magam köré, és utána baromira bosszant, hogy nyílt kártyákkal játszottam. Amit utána ezerszer megbánok. Idegesít, hogy a másik mindent tud rólam, és soha nem tudhatom, hogy mi történhet ezek után. Nagyon erős érzés kötött minket össze minket és így egyszerűen nem bírom elképzelni, hogy megint jöhet valaki, akivel ugyanazon a városon, ugyanazon az utcán sétálok, ugyanazt érezve, mint az előzővel.

23. Bill, tehát egy szakítás alkalmával eluralkodik rajtad a megbánás?

Bill: Szerintem sok ember életében vannak olyan kapcsolatok, amelyekben hisz. Melyekbe belead mindent, totál könnyen kitárulkozik és feltárja magát a titkaival együtt. Ám mikor egy ilyen viszony végetér, egyszerűen megbánja, hogy megtette, és hatalmába keríti az érzés, hogy hoppá, most nagyot hibáztam! Ez tényleg csalódottá, és sebezhetővé tesz mindenkit. Én is ezt éreztem a szakítás után. És igen mondhatom, hogy nemjó érzés.

24. Mi a storija a Wir sterben niemals aus című nótának?

Bill: A Wir sterben niemals aus című dal, az első a sok közül, ami a 483-as bungalowban született. Tulajdonképpen, Tommal rengeteget szoktunk beszélgetni, elmélkedni. Számos témát átbeszélünk, és megvitatunk. Többek közt ugye arról is szoktuk dumálni, hogy mivan akkor, ha valaki elmegy, hogy mit hagy hátra valaki maga után. Ez nagyon fontos és érdekes gondolat mindkettőnk számára. Szerintünk mindenki hagy valamit maga után. Nem tűnhet el egy ember, és munkája csak úgy. Egyszerűen nyoma kell, hogy maradjon az nem lehet, hogy csak úgy elmúljon és eltűnjön. Komolyan hiszek abban, hogy minden ember után marad valami, amit ő alkotott, ő hozott létre.

Tom: Igen, igen a mi esetünkben a dalok és a zene az, ami örökre fennmarad tőlünk. És amikor a dal már ottvan a CD-n, akkor az frankón ott is marad.

Bill: Számomra totál megnyugtató az a tudat, az a bizonyosság, hogy igenis hagyunk hátra valamit, miután távozunk, valami maradandót. Óriási kő esik le a szívemről, ha erre gondolok. Tisztában vagyunk azzal, hogy alkotásunk, a munkánk minden mondanivalójával fennmarad az örökkévalóságnak. Ez igazán jóleső érzés.

Tom: Én például amikor bizonyos helyeken járok, gyakran agyalok azon, hogy vajon visszajövök-e még ide az életben. Ilyenkor jó érzéssel tölt el a tudat, hogyha más nem is, a zeném itt marad. (nevet)

Bill: Tom márcsak ilyen, ilyen fenkölt. (nevet)

Tom: Igen ez így van. Ha elmegyek valahová, például nyaralni, és tudom azt, hogy nembiztos, hogy visszatérek oda, akkor a hotelszobában, vagy valahol az utcán, mindig hagyok valamit. Azért, hogy meglegyen, az a jóleső, otthagyós érzés. Értitek, hogy hagyok valamit magam után.

Bill: Tök felesleges ezt csinálni Tomnak, hiszen a zenénk megmarad.

Tom: Tudom de hát mégis!

Bill: Ott vannak a dalaink.

25. Hogy álltok a rajongói levelekkel?

Bill: Természetesen a tavalyi évben is rengeteg levelet kaptunk a rajongóinktól. Többek között nagyon sok olyan gyerektől is, akik különböző sorsokat élnek meg. Eltérő élethelyzetekben vannak. Ők annak ellenére, hogy milyen fiatalok, iszonyat kemény dolgokon mennek keresztül. Ott vannak például az utcagyerekek, vagy azok a srácok, akiknek a szüleik egyszerűen eltűntek, nem jelentkeznek. Így kénytelenek gyermekotthonban felnőni.

Tom: Nagyon sok ilyen van!

Bill: Igen, nagyon-nagyon sok példa van erre. Melyek közül számos mélyen megérintett minket, megmozgatva a lelkünket. Csomóan írták azt, hogy a ti zenétek segített nekünk a nehéz időkben. És ez az egyik legszuperebb dolog, amit egy banda a rajongóitól hallhat. Ezért is gondoltuk úgy, hogy írhatnánk egy dalt, ami az elhagyott srácokról szól, akikre senki nem gondol.

Tom: Tulajdonképpen azok a gyerekek szerepelnek benne, akik elhagyatottnak érzik magukat, mert senki sem foglakozik velük.

Bill: Szerintem erről az emberek nem szívesen beszélnek, és a szőnyeg alá söprik a problémát, ami nem vezet jóra, hogy ne hanyagolják el a gyerekeiket. Ez első sorban a szülők felelőssége. Hisz ez a legszörnyűbb, ami egy gyerekkel történhet. Ezek részben tényleg nagyon fiatal gyerekek. Erre igazából tavaly döbbentünk rá. Mi most egy nagyon szép időszakunkat éljük, és gyakran gondolunk arra, hogy közben nagyon sok gyerek szenved. Abban bízunk, hogy sok emberhez elér ez az üzenet, akik ettől megváltoznak, és szeretni fogják a gyereküket.

26. Az An deiner seite szám azt sugalmazza, hogy milyen fontos a család és a barátok szerepe az életben. Ti elég gyakran úton vagytok, hogy élitek meg, hogy nincsenek veletek ezek az emberek?

Bill: Nekünk van hátterünk, emberek, akikre támaszkodhatunk. Ottvan a családunk, a barátaink. És persze fordítva, mi is ottvagyunk nekik. Egésznap úton vagyunk, és különböző városokba utazunk. De például ha valaki felhív, mondjuk a legjobb haverom, és azt mondja, hogy ,,Most szükségem van rád, gyere ide légy szíves!” akkor tök mindegy, hogy mit tervezek éppen, hogy mit csinálok, hogy hol vagyok. Lehetek akár a világ végén is, nem érdekes! Megyek azonnal otthagyva csapot, papot. Jó érzés tudni, hogy nekem is van valaki, akire számíthatok. És tényleg totál mindegy, hogy mi lesz, mi nem lesz. Tuti, hogy rohanok hozzá. Fantasztikus érzés annak tudatában lenni, hogy olyan emberek vesznek körül, akikre az év bármely szakában, a nap bármelyik órájában számíthatok. Totál mindegy, hogy hová sodor is a szél. Valahol mindig ott lesz, akire számíthatsz.

Tom: A barátaink is vágják, hogy számíthatnak ránk, mégha nem is úgy nézünk ki.

Bill: Igen, így is mondhatjuk.

27. Milyen a testvéri kapcsolatotok?

Tom: Mi nem egyszerűen csak testvérek vagyunk, hanem ikertestvérek. És úgy gondolom, hogy az ikrek sokkal különlegesebb kapcsolatban állnak egymással. Köztünk és ez most egy kicsit idiótán hangzik, egyfajta lelki rokonság van. Szavak nélkül megértjük egymást! Persze van hátulütője is a dolognak. Például mi állatian imádunk vitatkozni, és sokszor hajlamosak vagyunk egész nap csatázni. Akkor van gond, ha totálisan eltérő véleményen vagyunk, akkor az elég fárasztó tud lenni.

Bill: Azt azért hozzátenném, hogy ez inkább a többiek számára hátrány. Mert például, ha valaki vitázni akar velünk, és mi mind a ketten egy véleményen vagyunk akkor a harmadik félnek nem sok esélye van, hogy meggyőzzön bennünket. Mondhatnám, hogy semmi. Tök jó ikernek lenni!

Tom: Soha nem származott hátrányunk abból, hogy ikrek vagyunk.

Bill: Nem tudom elképzelni, hogy valaha is elválnánk egymástól. Úgyhogy tényleg úgy gondolom, hogy mi örökké együtt leszünk egész életünkben. És ez egy nagyon frankó érzés!

28. Nektek srácok mi a véleményetek Bill és Tom testvéri kapcsolatáról?

Georg: Na igen, amikor mind a ketten ugyanazt az álláspontot képviselik, akkor elég nehéz őket az igazságról meggyőzni. De azért szerencsére náluk ez nem úgy működik, mint az Oasis együttes esetében. Ők azért nem verik meg egymást, hanem totál lazára veszik a figurát.

Tom: Azt azért elmondanám, hogy kap néha