Bill: Oké, szóval én Bill vagyok. Én vagyok az énekes és én írom a dalokat is, mikor elkezdtem dalokat írni nagyon fiatal voltam. Mikor hét éves voltam írtam az első dalt, és annyira...igen. Gustav: Én Gustav vagyok, a dobos...ehm, a stabil elem a bandában. Georg: Georg vagyok, a basszusgitáros és... Tom: Lényegtelen. Georg: És lényeges, igen! Tom: Tom vagyok, és határozottan azt tudom mondani, hogy én vagyok, aki csábító a bandában. Georg: Ohh x) Tom: A többiek csak álmodozni szoktak ilyenről, de velem igazából is megtörténik. Oh igen, és mellesleg gitáron játszom. Gerg: Ohh, az csak egy hobbi neked. Bill: Jelenleg sok féle dolog van, amit a rajongoink csinálnak. Sok levelet kapunk. Nos, levelek? Vannak több  kilométer hosszú tekercsek, a leghosszabb 14 kilométer volt, azt hiszem,ehm...... Volt egyszer egy csillag utánunk elnevezve, és autók lettek átalakítva, és aztán követtek minket turnébusszal, szóval annyira sok minden van...bár hozzá kell tennem, ezek a dolgok még nem ijesztettek meg minket. Bár volt egy pillanat, mikor a rajongók jobban ránk ijesztettek, mint kellett volna. Tom: Tudtam volna még mondani néhány őrült sztorit a hálószobámból, de csak 15 percünk van. Bill: Pfff.... Azt kell mondanom...Nemtudom. Ez olyan mint, hogy hallgatok sok különböző fajta zenét, mint Coldplay de szintén Keane-t is, télleg mindenféle fajtát. Azok a valódi bandák amiket hallgatok. Azt szintén kell mondanom, hogy most a saját bandánkra kell fókuszálnunk. Tom és Georg: Igen!!! Bill: Alig van időnk minden koncertre elmenni, mert fellépünk, vagy dalt írunk, vagy épp úton vagyunk, szóval azt kell mondanom, nem igazán tudunk rajongani valamiért, mert mindig elfoglaltak vagyunk. Georg: Mi saját magunk legnagyobb rajongóink vagyunk. Tom: És különösen a gitár hangzásomé.     Volt már olyan koncert, amit már fél évvel előre lefoglaltak...egy kis fesztiválon. Bill és Georg: Igen! Tom: igen, ez egy tipikus falusi fesztivál volt, kajás standokkal, sör sarokkal, és egy kis színpaddal. Ez volt fél évvel előre lefoglalva és ebben a félévben került a kislemezünk a "durch den monsun" az első helyre, szóval mi mentünk oda és néztük ahogy a rajongóink átgázolnak az egész falun, ez volt az első alkalom, amikor rájöttünk, hogy igazi rajongóink vannak. Bill: Ezt sosem felejtjük el. Georg: Igen! Bill: Az éppen olyan pillanat, amikor odaállsz és elgondolkodsz; Oh istenem, itt történik valami, valami amire nem számítottunk. Wow, rajongóink vannak, és sok minden történik körülöttünk... Tom: Igen. Bill: Lehetséges, hogy néhány ember ezután is ismerni fog minket, az határozottan egy fontos pillanat volt. Tom: Remélem, hogy ma este nagy show lesz itt, L.A.ben. Bill: És később majd New Yorkba megyünk és igen, ez egy nagyon jó érzés, határozottan. America egy gyönyörű utazás számunkra, a rajongóink teljesen bámulatosak, mert nem számítottunk erre rögtön az első alkalommal. Biztosan hogy még vissza fogunk idejönni